Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sátánok és Démonok

A görög nyelvben Diabulosznak nevezett Sátán jelentéstartalmát általában ellentmondó, szembeszegülő értelemben szokás használni. A "satan" kifejezés héber eredetije viszont még "az ellenség" jelentést hordozta magában. A Jób könyvének bevezetőjében megjelenő Sátán eredetileg az Isten fia volt, és az ő engedelmével kísérthette meg az embereket, mert az Úr így akarta próbára tenni a jámborságukat. Az Ószövetség későbbi fejezeteiben a Sátán már úgy jelent meg, mint az isteni harag megtestesítője. Ezt követően több fejezetből egyszerűen eltűnik a Sátán alakja, majd a Krisztus megjelenését megelőző Énok könyvében már az a legenda fogalmazódik meg vele kapcsolatban, hogy a Sátán, miként az ördögök is, olyan angyalok, akik a büszkeségük miatt buktak el. Itt éppen ezért a Sátán már az ördögök királyaként jelenik meg, és az ő vezetésével ezek az ördögök bálványimádásra csábítják az embereket, aminek következtében azok démonokat nemzenek, és végül az örök kárhozatra jutnak.   

Végeredményben tehát a Sátán olyan ördögi teremtménynek tekinthető, aki az ősi mítoszok világfelfogásában a jó és rossz küzdelmében a sötét, illetve pusztító erőket testesíti meg. Ebből a nézetből fakadóan a kereszténység hite szerint a Sátán nem más, mint egy olyin, az isteni jóval szembeszegülő gonosz teremtmény, amely képes az emberek megrontására vagy elpusztítására, mégpedig azért, mert az embereknél magasabb rendű intelligenciával rendelkezik. A gonoszt megtestesítő Sátán ugyanakkor mégsem mindenható, hiszen az Isten engedte meg számára azt, hogy kísértéssel az embereket bűnbe vigye, akik azonban Isten kegyelmében bízva, ha akarnak, képesek ellenállni neki. Azok pedig, akik képesek a Bibliában elég gyakran őskígyónak, a halál angyalának vagy a hazugság atyjának nevezett Sátán hatalmával szembeszegülni, azok a hit szerint erényesebbé és boldogabbakká válnak. A Sátán Jézust is megkísértette a pusztában, amint erről Lukács evangéliuma is beszámol:

"Jézus a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a Sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit, végülis megéhezett. Ekkor a Sátán megszólította:
– Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, váljon kenyérré!
De Jézus ezt felelte:
– Nem csak kenyérrel él az ember.
Ezután a Sátán felvezette egy hegyre.
– Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva imádsz!
Jézus válaszolta:
– Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!
Miután a Sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust. "
A Sátán alakja az Újszövetségben Jézussal szemben, az antikrisztus megtestesítőjeként jelenik meg, akinek hatalmát a Messiás jósága képes legyőzni. János evangéliumában Krisztus és a Sátán harca egyben a világosság és a sötétség birodalma közötti harc is. A jó keresztény ebből fakadóan elsősorban az imádság erejével és az Istenbe vetett erős hitével képes szembeszállni a gonosz félelmetes és rettenetes hatalmával. A bűnös életet élők számára azonban a Sátán képes egy olyan szörnyű világot teremteni, amelyben a bűnt erénynek, a rosszat jónak és a tévedést pedig igazságnak láttatja. Az igazság és a jóság látszatát keltve teljes életet ígér áldozatainak, miközben a teljes tévedésbe, végül pedig a halálba taszítja őket.
A Bibliában Isten küldötteit angyaloknak nevezik. Az angyalok Istennek olyan teremtményei, akik tiszta és személyes szellemi lények. Elvben testetlenek, ám Isten akaratából képesek emberi testben is alakot ölteni. A világ teremtésekor Isten az angyalokat a náluk alacsonyabb rendű emberek szolgálatára rendelte. A jó angyalok vállalták, és az Úr akaratának megfelelően el is látták ezt a szolgálatot. Ezek közé a jó angyalok közé tartoznak a Biblia által név szerint említett Mihály, Gábriel és Rafaél arkangyalok is. Voltak azonban olyan rossz angyalok is, akik nem vállalták ezt a szolgálatot, vagy szolgálatukat olyan hanyagul és hamisan látták el, hogy magukra haragították ezzel az Istent. Ők lettek a bukott angyalok, akiket más néven démonoknak, vagy gonosz lelkeknek neveznek. A bukott angyalok legismertebbikét a Biblia Lucifernek (jelentése: világossághordozó) nevezi, és ő a gonosz lelkek megtestesítője. Eredetileg Lucifer is testetlen, de képei a földi megjelenésre, és az ilyenkor magára öltött alakját nevezik ördögnek. Mindebből az következik, hogy a Sátánt, Lucifert és az ördögöt nyugodtan tekinthetjük ugyanannak, vagyis egy olyan gonosz, démonikus alaknak, amely megrontja és elpusztítja a bűnös életet élő, tévelygő embereket.Az ördögökkel kapcsolatos népi hiedelmek beleivódtak a mélyen vallásos középkori emberek világképébe. A népi mitológiákban az ördög általában egy alvilági, a pokol bugyraiból váratlanul előlépő, majd oda saját akaratából visszatérni képes lényként jelenik meg. E legendák szerint képes bármikor emberi alakban megjelenni, de az emberek két árulkodó jelről mégis felismerhetik. Az egyik ilyen jel az ördög fején látható dudorok, vagy tömpe szarvak, a másik pedig a lábain lévő paták. A mondák ördögei olyan cselekvő és büntető lények, amelyek fő célja az emberek megrontása, megszerzése, majd elveszejtése. A néphit szerint egy valamilyen bűnt elkövető embernek azon nyomban megjelenik az ördög, és ha nem bánja meg a bűnét, akkor testestül és lelkestül képes a bűnbeesettet magával ragadni, illetve saját szolgálatába állítani. Az ördögök sokan vannak, minden bűnt azonnal észrevesznek, és kihasználnak. A büntetések formáit és mértékét általában a főördögök szabják ki, a büntetéseket pedig az alárendelt ördögök hajtják végre. Az ördögök egy másik funkciója a népi hiedelemvilág szerint a halottak őrzése volt, később azonban egyre több embert vittek bűnbe, így azután lelkeiket levitték a pokolba.Kelet-Európa bizonyos vidékein a vámpírt olyan ördögnek, illetve ördögi lénynek tekintették, amelyek eredendően nem az alvilágból valóak, hanem olyan földi emberek voltak, akik életükben a legocsmányabb bűnöket követték el, majd ezt a förtelmes életet a túlvilágon folytatva maguk is ördögökké váltak. A vámpírok emberi eredetüknél és ördögi mivoltuknál fogva képesek átjárni a túlvilágra, illetve visszatérni onnan. Ugyancsak ördögi tulajdonságaik révén képesek az alakváltozásra. A Sátánt szolgálják, és az ő akaratából pusztítják az embereket. Ebben az értelmezésben tehát a vámpírok tulajdonképpen nem mások, mint vérszívó démonok.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nincs

(beatrix, 2013.10.23 18:58)

Háát mások szerint hüjeség de szerintem nem aaz!!!